Úgy érzem nem túl sok értelme van ennek a blognak…hiszen nagyon ritkán írok és egyre kevesebbet. Régen élveztem írni már csak a magam szórakoztatása miatt is, de most már szinte nem is gondolok az oldalra. Sok kifogást lehetne keresni és biztosan igaz is lenne, de nincs kedvem magyarázkodni. Most is azért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe mert megláttam , hogy a legjobb barátnőm mennyire belehúzott és hát csak ne maradjak le (:
De igazából itt ülök a számítógépnél és egy épkézláb ötlet nem jut az eszembe, amit érdemes lenne megosztani veletek. Pedig sok minden kavarog a fejembe… az otthonom és a hazám közötti távolság, a sok régi barátban való csalódás és az új barátaim megtalálása, a sok tanulnivaló és verseny…a félelem hogy nem tudok megfelelni másoknak és a fogadalmaim. Igazság szerint sokszor másokhoz hasonlítom magam. Tudom butaság, hisz mindig lesz olyan, aki nálam csinosabb, okosabb, akinek szebb a mosolya, az alakja mint az enyém vagy akinek jobb cuccai vannak… másokkal szemben én mindig hátrább sorolom magam. Nem mindig látom tisztán, mire vagyok képes és maximalista vagyok. Bár sosem teszek fogadalmat, de az idei tervem ez lesz: megtanulni becsülni saját magam, és értékelni azt, amim van! Erőt adnak a barátaim, a családom, mások és a saját sikereim is. Talán úgy tűnhet, hogy boldogtalan vagyok, de ez nem igaz. Voltak rosszabb napjaim, nehezebb pillanataim, éreztem magam egyedül, de azt hiszem ezek a pillanatok is kellett az életembe, hogy rálépjek arra az útra, amin most haladok. Talán fiatal vagyok, talán csak egy kamasz lány butaságai és képzelgései ezek a sorok, de talán nem. 

Nagyon boldog új évet kívánok miden kedves olvasómnak, akik még mindig hűek hozzám a kevés és igen gyatra bejegyzéseim ellenére is. Ha bárki a Julian-naptár szerint ünnepelne, akkor annak nagyon boldog karácsonyt kívánok! Hristos se rodi! (bár nem hinném, hogy túl sokan lennétek:) Mivel katolikusok vagyunk mi nem e naptár szerint élünk, bár mivel az utóbbi időben egyre fontosabbá váltak számomra a délvidéki gyökereim, így idén egy kis figyelmet szenteltünk ezeknek a napoknak. Jövőre majd igyekszem jobban készülni! Igazából az egész csak annyiból állt, hogy a bátyámnak és nekem a szüleink betettek egy kis ajándékot (az én esetemben nem is kicsit) a gyatrácska fánk alá. Utána pedig összeültünk a nappaliban, gyertyát gyújtottunk, beszélgettünk, zenét hallgatunk. Bár a mamától megkérdeztem, hogy pontosan ilyenkor mit kell főzni és mik is a tradíciók a végén mégsem szenteltünk neki figyelmet.
Az én ajándékom anyáéknak az a négy fizika ötös volt, amit hazahoztam. Bár számomra ez már óriási öröm, de ha belegondolok, hogy szeptemberben még fizikatanárt kerestünk és a végén nem is volt rá szükség. Szerintem a tanárom is nagyom meglepődött. Az a lány, aki év elején még a ’q’ betűt sem ismerte fel, nemhogy tudta volna, hogy az a mázsa jele. Ilyenkor érzem azt, hogy megéri tanulni. 
Órákig tudnék még írni az iskoláról, a tantárgyakról és a tanárokról, de ez nem túl izgalmas téma, úgyhogy nem is nyaggatlak titeket ezzel. Ezt majd szépen a barátnőim és a szüleim nyakába zúdítom végül is nekik is kell egy kis szenvedés. De őszintén szólva bárhogy is töröm a fejem csak ezzel kapcsolatos dolgok jutnak az eszembe. Valószínűleg azért, mert nagyrészt ezek töltik ki a mindennapjaimat. Óóó de hát azért történnek velem izgalmak is. Ma például epret ettem. Elhiszitek ezt? Január elején epret. Képzelhetitek milyen eper lehetett az…bár külsőleg tökéletes volt a sok génkezeléstől, de az íze a sárgadinnyééhez hasonlított. Hát nem tudom, de azért ennél csinálhatnák a spanyolok vagy görögök vagy nem tudom kik jobban is, mert ez így elég ehetetlen. De hát mit lehet tenni. Ezt kaptuk sült gesztenye helyett. Még talán jó is, hogy nem azt, mert attól nagyon jól belakok és az nem lenne túl jó , mert estére nem szabad hogy rosszul legyek. 

Amikor múlt hét kedden befejeződött az utolsó tanítási nap egész délután az interneten nézelődtem és rájöttem, hogy meguntam. Nem volt kedvem gép előtt ülni, de az olvasás, tévénézés…semmi nem kötött le. Csak arra tudtam gondolni mit fogok én csinálni két hétig? Most így már több mint egy héttel később bánom, hogy azt a délután elvesztegettem, hiszen annyi mindent szeretnék csinálni. Csak kellett egy kis kezdőlökés…anya rávilágított a tényre, hogy amióta elkezdődött az iskola még csak egy könyvet olvastam el (ami a Zabhegyező volt és nagy élveztem), de már azt is több mint egy hónapja. Úgyhogy belevágtam a Da Vinci-kódba. Mér régebben láttam a filmet, de a könyv elolvasása valahogy nem vonzott. Most viszont úgy éreztem ennek is eljött az ideje. És hát minden tisztelem Dan Browné…elképzelni sem tudom mennyit kellet neki kutatni, hogy megírja ezt a regényt. Az egész könyv lebilincselt és egyszerűen nem tudtam letenni. Emellett rengeteg kétely is felmerült bennem, annyira más színben tüntetett fel az egyházat és egyszerűen nem tudtam, hogy ennek mennyi a valóságalapja. Napokig csak ez járt a fejemben. Ezzel keltem és ezzel feküdtem. Az a sok kérdés…most viszont, hogy új könyvbe kezdtem más érzelmek jelentek meg. Ebbe a könyvbe is azért vágtam bele, mert már előzőleg láttam a megfilmesített változatát. (ez általában mindig így van velem, nagyon ritkán fordul csak elő, hogy a könyvet előbb olvasom el) A film címe Kedves John…a könyvé Kedvesem, ez egy Nicholas Sparks könyv. Már két regényét is elolvastam tőle és meglepően jók voltak. Bár a könyvnek csak a felénél járok bizton állíthatom, hogy most sem csalódtam. Ráadásul képes vagyok azonosulni a főhősnővel. Rájöttem, hogy rengeteg mindenben hasonlítok rá és büszke lettem magamra. Ne érts félre nem azért, mert egy könyv szereplőjével van néhány közös vonásunk, hanem inkább az általunk képviselt értékek, tulajdonságok miatt. Sajnos a körülöttem lévő emberek egészen más értékrend szerint élnek, de ez engem már nem érdekelt. Eleinte zavart, különcnek éreztem magam, amiért én nem bulizom, iszom, cigizek, drogozok és még sorolhatnám. De amikor augusztus 25-én megismertem Dórit minden kis részlet a helyére került. Megtaláltam a másik felemet, azt az embert aki érdemes a barátságomra és megbecsül. Túlzás nélkül állíthatom, hogy aznap hálát adtam a Jóistennek, hogy megajándékozott a legjobb barátnőmmel. (:
Na de kicsit eltértem az előző témától…nos teljes gőzzel olvasok, bár ma még egy betűt sem láttam, mert Anyával egész nap Budapesten voltunk. Ez mindig jó móka szokott lenne és most sem volt másképpen. Bár most leginkább Anya számított és neki kellett néhány dolgot beszerezni, de ezt egyáltalán nem bántam. Mert igaz, hogy sok mindenre vágyok és rengeteg szép ruhát láttam, amiket szeretném, hogy most azonnal költözzenek be a szekrényembe valahogy még sem kellett semmi. (na jó egy harisnya, szoknya és egy könyv mégiscsak az enyém lett)Sokat beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Bár úgy tűnik, hogy az embereknek nagyon jól megy mostanság mert tele voltak a plázák és szó se róla én bírom a tömeget, de ezt már kicsit az én tűrőképességemet is próbára tette. Mondjuk meg is értem, hogy olyan sokan voltak, mert minden üzlet kirakatában az 50% és a SALE feliratú táblák díszelegtek.

Tegnap az egyik kedves ismerősünk felhívott, hogy van két szabad jegye az esti Malek Andrea & Walter Lochmann  (a férje) koncertjére. Nem nagyon kellett minket győzködni. Ezen az esten halottam ezt Mazochizmus-tangó című dalt. Nekem nagyon tetszett…leginkább a dalszöveg.
Itt van Malek Andrea előadásban, itt pedig Tom Lehrerében. Na és ha valakinek gondjai lennének a dalszöveggel, akkor tessék:

Oly mézes a madzag amit húzok
Vérem forr, ha orrba vágsz, hogy csak zúgok!
Ne félj a rossztól
Ha csattan az ostor!
És csak járjuk a mazochizmus-tangót!
Bőröm ég, rajta száz véres hurka
Omlok szét, mint egy jól átsült pulyka
Csak moss be, nem kell több,
Teee ronda szőrös dög!
S közben járjuk a mazochizmus-tangót

Hát kötözz meg, és nyúzz
Hadd legyek passzív túsz
Hajamnál fogva húzz
Oly hálás leszek én
Hisz nálunk nincs tabu
Te csúnya, rossz fiú
Na, itt egy tűsarkú
Vedd fel, és szúrj belém!

Te kemény vagy, mint a mahagóni
Én meg „al dente”, mint a makaróni
Hóhérom legyél,
Csupa kín, csupa vér!
Tépj szét, amíg táncoljuk a tangót!

Fülem felgyúl
Ha rácsap kasztanyettád
Cimpám húzod, mint lamettát
Fejem cseng, agyam zúg!
Legyek én ez a rózsa
Összeszúrom a szádat
Döf a tüském, te állat!
Szétmarlak, mint a lúg!

A hordágyon fekve is imádlak
Míg kötöznek, szidom az anyádat
Hát mit bánom én
Csak karmolj belém
És járjuk a mazochizmus tangót

Ha gyomron vágsz
Hát jó irányban jársz
Ha orrnyergen találsz
Az életem tiéd
Az állam szörnyen fáj
Az orrom félreáll
S ha égett szag van már
Hát a szívem, ami ég

Nyomd el rajtam égő cigarettád
Vezess át rajtam lassan egy Babettát.
S ha itt a vég
Törd el gerincem még!
És járjuk a mazochizmus tangót.

Eddig se nagyon volt, de szombaton a maradék karácsonyi hangulatom is elszállt. Ne értsetek félre imádom az egész napomat önkéntes munkára áldozni, másokon segíteni, kórházba betegeket látogatni, teát osztani, örömet szerezni…Viszont az már nem tetszett, hogy egész nap csak az eső esett és mi álltuk a latyakba, teljesen átázva, csurom vizesen. A lábujjaim már annyira fáztak, hogy a végén a vér se jutott el odáig. Amikor hazaértem első dolgom volt venni egy jó forró fürdőt, utána pedig megátkoztam az időjárást és hó után vágyakoztam. Hát ma úgy látszik kívánságom beteljesülni látszik, mert az iskolából hazabarangolva már szakadt a hó. Itthon pedig felnéztem facebookra (félreértés ne essék nem reklámozom) és azzal kellett szembesülnöm, hogy hirtelen mindenki időjárás jelentéssé változott. Az ismerőseim nagy többsége kiírta, hogy esik a hó és ezeket megspékelték több ezer fotóval a ’mégnemhavas’ szolnoki tájról. Nos gondoltam a mókából én sem maradhatok ki így én itt osztom meg veletek azt a szenzációs hírt, hogy: Emberek, ha valaki még nem látta/hallotta volna, akkor most közlöm ESIK A HÓ!!! Végre (: Hát nem mondom kellett várni rá, de remélem ha továbbra is így esik nemsokára újra éjszakai sétára indulhatok.  De az is lehet, hogy addig sem várok, most rögtön elindulok…