Még csak nemrég kelt fel a nap de én már hulla vagyok. Izomlázam van és elfáradtam. Hiába is az edzések nagyon kemények ráadásul a meleg még rá is tesz egy lapáttal aminek nem igazán örülök. Jöhetne már egy kis eső. Sosem hittem volna, hogy valaha is vágyódni fogok arra, hogy jöjjön egy nagy zuhé és ne tudjak semmit sem csinálni mint szépen csendben nézni az ablakomból a vihart. Azonban most ezt szeretném. Óh nem is mondtam. Fejlődök a sport terén is ugyanis már elkezdtem megtanulni a szerválást ami könnyebb mint gondoltam volna. Bár még csak párszor próbálkoztam szerintem nem lesznek gondjaim az ászokkal.  
Ez a hét is eltelt ha nem is olyan őrült gyorsasággal mint az előző azért csak megértük a hétvégét. Bár amióta nincs suli azóta azt sem tudom milyen nap van nemhogy hányadika. Minden összefolyik de nem bánom. Próbálom minden percét kiélvezni a nyárnak, hogy utána újult erővel vághassak neki a sulinak.
Anyáék ma nagyon klassz ötlettel álltak elő miszerint Apa és Én elmennék le a tengerre. Szarajevó, Mosztar és végül Montenegróban kötnénk ki. 2 évvel ezelőtt megcsináltuk már ezt az utat de akkor egy másik családdal utaztunk és Anya is jött. Most azonban csak mi ketten és még egy házaspár  mennénk ameddig Anyu itthon vigyázna a Zalánra. Ez az egyetlen rossz pontja az egésznek miszerint ők nem jöhetnének. Zaza pedig nem a legjobb passzban van és emiatt ideges is vagyok egy kicsit, hogy minden rendbe lesz-e velük. De ez az egész még csak egy elképezés és korántsem lett tisztázva, hogy ez biztos. De azért bízzunk benne.
Ilyen a hangulatom: