Újabb nyolc nap repült el. Időközben jött a piros ruhás is és már csak néhány csomag vár kiosztásra. Persze én is jó pár csomagot magaménak tudhatok...olyan nagy mennyiségű édesség halmozódott fel, hogy januárig csak csokoládén élek.  Bár ahogy magamat ismerem lehet, hogy addigra már minden felfalok (: Ma átadtuk a Mikulás csomagokat az osztályban is….vicces volt. Lényegében negyvenöt percig csak tömtük be a finomságokat, az osztályfőnökünk meg csak magában röhögött, hogy milyen jól elvagyunk.  Valahogy idén sokkal nagyobb jelentőséget kapott a Mikulás, mint eddig bármikor. Emellett most szakítva az előző évek hagyományaival  az adventi naptár is kikerült a falra. Így minden reggelt egy kis boldogsághormonnal kezdem. Lassan már akkor leszek mint egy ház…vagy inkább kettő.
Egy héttel ezelőtt sor került a szalagtűzésre is.  A tavalyi műsort már láttam DVD-n és már azt is nagyon élveztem , így most már a Verseghy Ferenc Gimnázium teljes jogú tagjaként semmi képen sem akartam kihagyni az ideit. És bizony nagyon jól döntöttem, bár körülbelül három óra folyamatos röhögés igencsak próbára tette engem is. Még nem ismerem jól az összes tanárt, de a paródiák akkor is nagyon viccesek voltak. Már alig várom, hogy mi készítsünk műsort, de remélem azért jobban fog sikerülni mint, amit a rügyavatóra összehoznunk.  Végül is egyre jobb közösséggé kovácsolódunk...és a termünk is egyre szebb lesz. Apránként felkerülnek a képek, faliújságok a falra és már az órarend is ott virít a többiek között. Matek tanárunk gondoskodott a karácsonyi hangulatról és ránk sózta az összes felesleges és giccses karácsonyi díszét, amit csak megtalált. De nem akartuk megbántani, így szépen kitettük őket. Még karácsonyfánk is lett. Hát őszintén szólva engem már kicsit nyomaszt ez a sok minden, de végül is mit számít…csak napig hat órát töltök ott.
A karácsonyi láz továbbra is folytatódik. Holnap ajándékvadászatra indulok. Rettegjetek boltok, mert mindent felvásárolok!