Amikor múlt hét kedden befejeződött az utolsó tanítási nap egész délután az interneten nézelődtem és rájöttem, hogy meguntam. Nem volt kedvem gép előtt ülni, de az olvasás, tévénézés…semmi nem kötött le. Csak arra tudtam gondolni mit fogok én csinálni két hétig? Most így már több mint egy héttel később bánom, hogy azt a délután elvesztegettem, hiszen annyi mindent szeretnék csinálni. Csak kellett egy kis kezdőlökés…anya rávilágított a tényre, hogy amióta elkezdődött az iskola még csak egy könyvet olvastam el (ami a Zabhegyező volt és nagy élveztem), de már azt is több mint egy hónapja. Úgyhogy belevágtam a Da Vinci-kódba. Mér régebben láttam a filmet, de a könyv elolvasása valahogy nem vonzott. Most viszont úgy éreztem ennek is eljött az ideje. És hát minden tisztelem Dan Browné…elképzelni sem tudom mennyit kellet neki kutatni, hogy megírja ezt a regényt. Az egész könyv lebilincselt és egyszerűen nem tudtam letenni. Emellett rengeteg kétely is felmerült bennem, annyira más színben tüntetett fel az egyházat és egyszerűen nem tudtam, hogy ennek mennyi a valóságalapja. Napokig csak ez járt a fejemben. Ezzel keltem és ezzel feküdtem. Az a sok kérdés…most viszont, hogy új könyvbe kezdtem más érzelmek jelentek meg. Ebbe a könyvbe is azért vágtam bele, mert már előzőleg láttam a megfilmesített változatát. (ez általában mindig így van velem, nagyon ritkán fordul csak elő, hogy a könyvet előbb olvasom el) A film címe Kedves John…a könyvé Kedvesem, ez egy Nicholas Sparks könyv. Már két regényét is elolvastam tőle és meglepően jók voltak. Bár a könyvnek csak a felénél járok bizton állíthatom, hogy most sem csalódtam. Ráadásul képes vagyok azonosulni a főhősnővel. Rájöttem, hogy rengeteg mindenben hasonlítok rá és büszke lettem magamra. Ne érts félre nem azért, mert egy könyv szereplőjével van néhány közös vonásunk, hanem inkább az általunk képviselt értékek, tulajdonságok miatt. Sajnos a körülöttem lévő emberek egészen más értékrend szerint élnek, de ez engem már nem érdekelt. Eleinte zavart, különcnek éreztem magam, amiért én nem bulizom, iszom, cigizek, drogozok és még sorolhatnám. De amikor augusztus 25-én megismertem Dórit minden kis részlet a helyére került. Megtaláltam a másik felemet, azt az embert aki érdemes a barátságomra és megbecsül. Túlzás nélkül állíthatom, hogy aznap hálát adtam a Jóistennek, hogy megajándékozott a legjobb barátnőmmel. (:
Na de kicsit eltértem az előző témától…nos teljes gőzzel olvasok, bár ma még egy betűt sem láttam, mert Anyával egész nap Budapesten voltunk. Ez mindig jó móka szokott lenne és most sem volt másképpen. Bár most leginkább Anya számított és neki kellett néhány dolgot beszerezni, de ezt egyáltalán nem bántam. Mert igaz, hogy sok mindenre vágyok és rengeteg szép ruhát láttam, amiket szeretném, hogy most azonnal költözzenek be a szekrényembe valahogy még sem kellett semmi. (na jó egy harisnya, szoknya és egy könyv mégiscsak az enyém lett)Sokat beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Bár úgy tűnik, hogy az embereknek nagyon jól megy mostanság mert tele voltak a plázák és szó se róla én bírom a tömeget, de ezt már kicsit az én tűrőképességemet is próbára tette. Mondjuk meg is értem, hogy olyan sokan voltak, mert minden üzlet kirakatában az 50% és a SALE feliratú táblák díszelegtek.