Mielőtt elkezdtem a gimnáziumot sokat foglalkoztatott az, hogy milyenek lesznek az osztálytársaim, közéjük való leszek-e, meg tudok-e felelni a saját és az új iskola elvárásainak, kedvelni fognak-e a tanáram és lesznek-e barátaim. Eltelt két hónap…és úgy néz ki, hogy meg van a helyem mindenki szívében és az én szívemben is sokan laknak. Közülük is lett egy, aki bérletet váltott az életembe és pont olyan, akire mindig is vágytam. Ha most azt gondolnátok, hogy szerelmes vagyok, ááááááá nem! Ő egy lány, aki nagyon közel került hozzám és remélem, hogy sok közös jó élményünk lesz együtt.
Aztán lett egy kedves barátom is, aki segít az iskolával kapcsolatos nehézségeimet áthidalni emellett jó informatikus , ezért a számítógépemet is karbantartja és jókat lehet vele beszélgetni. Az iskola összehozott egy régi ovis társammal, akivel minden nap együtt járok iskolába és aki, képes ezen a korai órákon is megnevettetni a túlmozgásával, a vicces beszédével és az állandó nyitott szemmel való alvásával.
Lassan elmúlnak a félelmeim, a görcseim és odaérek ahova szerettem volna…az új iskola meghozta , azokat az embereket, akik napsugarasabbá teszik az életem és azt remélem én is az övékét.

Az utóbbi bejegyzéseimben sokszor olvashattátok tőlem, hogy mennyire nincsen időm írni, mennyire elfoglalt vagyok…és a többi nyavalyámat. Sajnos ez igaz mármint, hogy fáradt és elfoglalt vagyok, sokat tanulok, de szeretem a blogomat. Olyan boldog voltam, hogy sokat olvastatok , de most persze szomorú, hogy  már nem. Megpróbállak benneteket visszacsábítani. Kicsit az is segített, hogy újra az írásra gondoljak, hogy anyának a blogján posztoltam egy párat…és jól sikerült.
Ma sok filmet megnéztem, olvastam is és találkoztam egy kedves barátommal és ez mind arra inspirált engem, hogy újra írjak. A szünet jól telik, de túl gyorsan. Én is túl vagyok az ilyenkor szokásos temető látogatásokon, de mindig jó egy kicsit hazamenni. (Ez nekem a Vajdaságot, ezen belül Palicsot, Gunarast, Adát jelenti.)Kicsit morbid , amit írok, de mi szeretünk este kimenni a temetőbe….mécsest gyújtani. Ez alkalommal volt egy ideillő élményem is. Ahogy álltunk a dédiék sírjánál pont ment le a Nap. gyönyörű volt.
Na és mi a legeslegjobb a mindenszentek ünnepében? Az, hogy minden sarkon gesztenyét sütnek. És én imádom a gesztenyét. Talán ezt szeretem a világon a legjobban…majdnem vetekszik a csoki imádatommal. Gondolhatjátok…három kiló gesztenye bennem van (:
És most ígérem holnap is jövök!
 

Óriási döbbenetemre, azt vettem észre, hogy az utóbbi napokban egyre többen néztétek az oldalt. Ezen nagyon meglepődtem…el sem hiszem, hogy egy nap akár ötven ember is kíváncsi arra, hogy  mit fogok írni. De úgy látszik elég sokatokat érdekli, mik történtek velem mostanság. Nem tudnám elviselni ha kétségek között maradnátok, úgyhogy megpróbálok eleget tenni a kívánságotoknak (:
Azt hiszem nyilvánvaló, hogy  jelen pillanatban a mindennapjaimat leginkább az iskola tölti ki. Ha azt mondanám, hogy rengeteget tanulok , az se lenne elég pontos kifejezés. Reggel fél hattól este tízig csak a könyveim felett görnyedve próbálom megfejteni a tananyagot és igyekszem a fejembe verni a sok befogadni váró információt. És csak azért hagyom abba tíz órakor, mert már képtelen vagyok arra, hogy nyitva tartsam a szemeimet. E mellé még társul a rengeteg izgalom szintén az iskola miatt. Rövidesen már csak egy idegroncs leszek. Szerencsére a szüleim segítenek nekem. De talán még náluk is többet az újdonsült barátaim. Végre megtaláltam a helyem.  
Persze nem feledkezek a régi osztálytársaimról sem. Ezen a héten három régi osztálytársammal is találkoztam. Ma például Kvini barátnőmmel. Nagyon jó volt vele beszélgetni és nosztalgiázni egy kicsit. Az a pár ember közül, aki hiányzik a régi osztályomból, ő az egyik. Ez a kevés ember tényleg nagyon kevés. Azt hittem majd sokkal rosszabb lett, de nem. Így több szempontból is sokkal jobb lett.
Az életemben mostanság más fontosabb dolgok is zajlanak  a folyamatos tanulásnál és a múltidézésnél. Múlt hét szombaton például teljesült egy régi vágyam. Voltam az Operában. Már nagyon régen el szerettem volna menni, de most végre alkalmam nyílt rá. A Giselle című balettot néztük. Tátott szájjal bámultam az előadást, egyszerűen fantasztikus volt. Bár nem állítanám, hogy ha előtte nem olvassuk el a tartalmát, akkor is megértettem volna, hogy miről szól. Mindenesetre óriási élmény volt…a szüleim nagy bánatára. Abban reménykedtek, hogy nem fog tetszeni és így az újabb művészeti ág iránti érdeklődésemet nem kell majd támogatniuk. De nem így lett (:
Holnap újra a kulturális művészeteknek fogok élni. A helyszín megint Budapest, de most az Operett Színház és a Miss Saignon című darab van terítéken. Egy újabb álmom beteljesülése…úgy tűnik nekem túl könnyű teljesíteni a vágyaimat.

Tényleg nagyon restellem magam, amiért már két hete nem írtam egy szót sem. De valahogy nem hiányzott az életemből a blogolás. Nem éreztem (még mindig érzem) úgy, hogy most mindenképpen bejegyzést kell írnom, mert már nem bírom tovább magamban tartani, hogy mennyire fáradt vagyok és, hogy milyen mértékben stresszesek a mindennapjaim. Mert ezen kívül nem történik velem túl sok dolog. Rengeteget kell tanulnom és egyáltalán nincsen szabadidőm. Csak péntek délutánonként és szombaton van időm, de ezt a keveset pedig szívesebben töltöm a barátaimmal és a családommal. Bár legtöbbször inkább csak pihenek. Korán lefekszek és csak töröm a buksimat mindenféle apróságon. Még mindig tervezgetek, de a megvalósítással valahogy sehogy sem haladok…
Most viszont csak arra tudok gondolni, hogy minden porcikám a nyugalomra vágyik. Az elmúlt négy és fél hét nagyon nehéz volt és nagy szükségem van erre pár nyugodt órára.
Búcsúzóul itt van ez a videó, ami nekem nagyon tetszik. Ha nem is igaz…csak megrendezett, akkor is gyönyörű.

Anyja 45 éves lett. Szülinapi bulit ültünk. Örült az ajándékoknak. Finom hagymalevest ettünk. Buciban találtuk. Aztán lazac és almatorta. Ittam likőrt is. Nem leszek alkoholista. Remélem. Elkezdtem olvasni a Bibliát. János evangéliuma mellett döntöttem. A püspök nagybátyám javasolta. Találkoztam egy régi barátnőmmel. Már ovis korunk óta ismerjük egymást. Nagyon jó fej. Még annál is jobb. Jó tanácsokkal látott el. Jól ír. Nagyon jól ír. Jó újságíró lesz belőle.  Van egy új barátnőm az osztályban. (Nem csak egy.) De ezzel az eggyel moziban voltam. A film vicces, de nem értékelhető. Végre találtunk egy letöltő oldalt. Egész este filmeket kerestem. Most nyögök. Jobb lett volna tanulni. Így holnapra marad. Látom szomorú sorsom. Holnap is nyögni fogok. Nem jönnek a vendégek. Így egész nap tanulhatok. Jó lesz nekem. Vannak terveim. Még nem döntöttem el, hogy milyen sorrendben valósítsam meg őket. Holnapig gondolkozok. Mára csak ennyi. Lehet sok is. Jó éjszakát.