Körülbelül 5 perccel ezelőtt léptem be a vörös bejárati ajtónkon, miután Anyával megpróbáltunk születésnapi ajándékokat vásárolni. De mielőtt elkezdenél Boldog születésnapot kívánni ki kell, hogy ábrándítsalak mert nem nekem van. Holnap azaz Július 19-én tölti be Zalán a 20. életévét. Elég nehéz feldolgozni, hogy felnőtt lett az Én bátyámból. Olyan gyorsan elteltek az évek....na de kanyarodjunk vissza. Elmentünk a Hervisbe ahol fél órát vártunk mire végre tudtunk fizetni pedig csak egy család állt előttünk. Hogy azok mit szaroztak?! Már bocsánat a csúnya beszédért de mindkettőnket kihoztak a sodrunkból. Következő megállónk a Philip Russel volt. Itt gazdagabb lett egy klassz nyári hosszú ujjú pólóval és három nagyon szuper hajpánttal, amik úgy néznek ki mintha masnit kötöttem volna a hajamba. Végül elmentünk a Lidlbe ahol alapanyagokat vásároltunk a holnapi csoki tortához ami Zaza születésnapi tortájának készül. Bár ma már volt ünneplés Kati Mamával és nem sokára tortát is eszünk az életben csak egyszer húsz éves az ember. Megérdemel két tortát, ha nem hármat.... Jó hír! Most már szinte 100% hogy megyek a tengerre. Bár még minden változhat, így nem akarom beleélni magam nehogy aztán kiboruljak ha mégsem úgy alakul minden ahogy kellene… Ilyen a hangulatom:

Még csak nemrég kelt fel a nap de én már hulla vagyok. Izomlázam van és elfáradtam. Hiába is az edzések nagyon kemények ráadásul a meleg még rá is tesz egy lapáttal aminek nem igazán örülök. Jöhetne már egy kis eső. Sosem hittem volna, hogy valaha is vágyódni fogok arra, hogy jöjjön egy nagy zuhé és ne tudjak semmit sem csinálni mint szépen csendben nézni az ablakomból a vihart. Azonban most ezt szeretném. Óh nem is mondtam. Fejlődök a sport terén is ugyanis már elkezdtem megtanulni a szerválást ami könnyebb mint gondoltam volna. Bár még csak párszor próbálkoztam szerintem nem lesznek gondjaim az ászokkal.  
Ez a hét is eltelt ha nem is olyan őrült gyorsasággal mint az előző azért csak megértük a hétvégét. Bár amióta nincs suli azóta azt sem tudom milyen nap van nemhogy hányadika. Minden összefolyik de nem bánom. Próbálom minden percét kiélvezni a nyárnak, hogy utána újult erővel vághassak neki a sulinak.
Anyáék ma nagyon klassz ötlettel álltak elő miszerint Apa és Én elmennék le a tengerre. Szarajevó, Mosztar és végül Montenegróban kötnénk ki. 2 évvel ezelőtt megcsináltuk már ezt az utat de akkor egy másik családdal utaztunk és Anya is jött. Most azonban csak mi ketten és még egy házaspár  mennénk ameddig Anyu itthon vigyázna a Zalánra. Ez az egyetlen rossz pontja az egésznek miszerint ők nem jöhetnének. Zaza pedig nem a legjobb passzban van és emiatt ideges is vagyok egy kicsit, hogy minden rendbe lesz-e velük. De ez az egész még csak egy elképezés és korántsem lett tisztázva, hogy ez biztos. De azért bízzunk benne.
Ilyen a hangulatom:

Ma reggel 9 órakor sikerült kikelnem pihe-puha ágyikómból, majd bicajra pattantam és irány a liget! Egy hét kimaradás után újra pályára léptem! Mit ne mondjak nagyon kifáradtam de ennek ellenére nagyon jól esett a mozgás. Miután nagy nehézségek árán de csak sikerült hazakerülnöm a megérdemelt pihenés helyett inkább mentem pancsolni barátaim társaságában.(ismerősünk medencéjébe akik elmentek nyaralni így mi nyugodt szívvel fürödhetünk) Piszkosul jót mulattunk. Sikerült ruhába beugrani a medencébe, aminek az lett a következménye, hogy szemüveggel együtt csobbantam és sajnos ezt a megpróbáltatást már nem élte túl. Sokat nevettünk, hülyéskedtünk...jól éreztük magunkat! Bár egyetlen rossz pontja volt az egésznek: leégtem. Végül is már megszoktam de azért nagyon fájnak a combjaim. De ha nem lett volna elég a 3 órás délutáni a fürdőzés este is elmentünk. Bár itt már bátyám és szüleim társaságában ugrálhattam a bombákat. Amikor már mindenki teljesen leégett akkor hazafelé vettük az utunkat. Most már megvacsorázva ülök itt és gépelek, miközben megpróbálok nem a fájós tokomra gondolni, ami miatt valószínűleg holnap már nem fogok nagyon ugrándozni :)

Tegnap egy nagyon hosszú Szerbiában töltött hét után újra hazaindultam hazámba miközben szüleimet faggattam a zsidókról. Lényegében semmit sem tudtam róluk csak annyit, hogy nagyon jó a zenéjük. Azonban mire átléptük a határt ez a tény igencsak megváltozott mert amit csak Apa és Anya tudott róluk megosztotta velem. Meg kell mondjam nagyon érdekes vallásnak tartom, ami igencsak különbözik a római katolikustól. Az ő elhivatottságukban vannak olyan szokások amiket nem hiszem, hogy betudnék tartani. Mint például nincs karácsonyuk. Ez engem mélységesen megdöbbentet. Mert biztosan állíthatom hogy nem bírnám ki a szeretet ünnepe nélkül. Nem is az ajándékozás miatt hanem inkább azért mert ilyenkor együtt van a család és bármilyen nehéz időket is éljünk boldogok vagyunk! Persze Apáék elmondása alapján tudom, hogy a zsidó nagyon összetartó nép ami viszont nem elhanyagolható tény. Olyan sok hihetetlen dolgot meséltek amiket alig tudtam elhinni. Könnyeimmel viaskodtam amikor az ortodox zsidókról meséltek. Szinte felfoghatatlan számomra, hogy hogy tudják ílyen elhivatottsággal gyakorolni vallásukat. Igazából nem tudom megmagyarázni vajon miért érdekelnek engem a zsidók. Anya elmesélte, hogy egyszer voltak Hanukán és azóta a Szolnokon élő zsidók azt hiszik ők is ezt a vallást gyakorolják. Belegondoltam, hogy lehetnénk tényleg zsidók. Az Ódri gyakori zsidó vezetéknév, ráadásul az Imre és az Abigél is zsidó név.(Anya azt mondta olyan nagy az orrom, hogy simán beillenék közéjük) Az eszmefuttatásom végeredménye végül az lett, hogy szívesen lennék zsidó. Bár ezt csak akkor lehetne megvalósítani, hogy ha zsidó hapsit fognék magamnak...